Szépen szóló muzsika

Ez az első novella a kötetben.
Gergő egy játékáruló tót embertől kapta a körtemuzsikát, mert friss vizet vitt neki. A körtemuzsika eyik fele pirosra amásik sárgára volt festve. Ez a muzsika csak akkor szólalt meg, ha jó gyerek fújta. Úgy tillilózott, mint a sárgarigó. (Gergő tudta fújni) Még az anyukája is elmosolyodott a körtemuzsika hangján, pedig akkoriban nagyon szomorú volt, mert Gergő kishúga beteg volt. A lenge nádszálkisasszonynak, Gergő húgának is tetszett a körtemuzsika, s az orvos is azt tanácsolta, hogy: Úgy, úgy öcsém, játszál csak, ha öröme telik benne a lenge nádszálkisasszonnyak. Meg is szólalt Gergő húga: -"Enim mucita, én fúok" Gergő nem akarta odaadni a muzsikát, de az édesanyja megkérte, hogy adja neki oda. Persze a kislány nem tudta megfújni, de nem azért mert rossz gyerek volt, hanem azért, mert halálos beteg volt. A kislány eldugta a muzsikát a párnája alá, de Gergő éjjel kicsempészte onnan. Azon az éjjelen senki sem törődött Gergővel, s az ő bánatával, hogy elvették tőle a kedvenc muzsikáját. Hajnalban, mikor felkelt, a nagy csöndességben, már koporsóba is tették a lenge nádszálkisasszonyt. Gergő a halott húga kezébe akarta tenni a körtemuzsikát, de az kiesett a kezéből: "Vidd el, Marika, neked adom" A kislánynak már nem volt szüksége a muzsikára, szebbet hallgat ezután...